Az olasz edző a szokásosnál is magasabbra húzott szemöldöke esetlenül leplezte a Paraguay elleni meccs előtt a lelátó szemközti hosszanti oldalát teljesen elfoglaló élőkép feletti meghatottságát: „Parabens, Carletto”, szólt a zöld-sárga felirat, a drukkerek pedig hangorkánnal jutalmazták a visszakapott reményt, amit az első félidő játéka adott.
Persze, Carlo Ancelotti 66. születésnapjáig, az ajándékozásig el is kellett jutni, és itt most nem a tréner azt megelőző futballista- és edzői sikerek szegélyezte 65 évére és 364 napjára kell gondolni, hanem a Brazíliával közös két hétre. Az Ecuador elleni debütáló meccset az új brazil válogatott a még szinte a (ritka) levegőben csengő bemutatkozásokkal a füljáratokban letudta egy 0-0-ával. A guayaquili magaslaton jól szervezett, fizikális ellenféllel szemben egyértelművé vált, hogy
így kerülhetett a kezdőbe, és nyújthatta a brazil válogatott jelenlegi korszakában is penetránsnak számító teljesítményét Richarlison, és hogy a biztonságos védekezésből indított gyors akciók papírlap egyszerűségű tervével küldte fiait pályára a mester.
Estevao az eltiltott Raphinha távollétében először kezdett a brazil nemzeti csapatban, neki és Vinícius Juniornak kellett volna végigvinnie a gyors kontrákat, azok azonban csak marginális mennyiségben léteztek. Ecuador hazai környezetben a sorozatban még nem szenvedett vereséget, és 16 meccsén összesen öt gólt kapott, így az eredmény elfogadható.
A játék viszont az előző időszak szürke hályogért kiáltó látványával szolgált.
